"...nem óriásként közlekedem a kis Lócik világában..." Hoffmann Rózsa
"A játéknál, vetélkedésnél hatékonyabb és sikeresebb módszer NINCS a gyermekek fejlesztésére, hiszen kivétel nélkül mindenkinek van azonnali sikerélménye és a játék öröme százszázalékosan feledteti az eredmény érdekében tett erőfeszítéseket. "Szabó Péter
A meseolvasás fejleszti gyermeke fantáziáját, kreativitását, emlékezetét, hallás utáni szövegértését, beszédkészségét, és még egy sor más képességet. A közös élmény erősíti a szülő-gyermek kapcsolatot, segítségével könnyebben tudnak odafigyelni... more
„A puha hóban, csillagokban, az ünnepi foszlós kalácson láthatatlanul ott a jel, hogy itt van újra a karácsony. Mint szomjazónak a pohár víz, úgy kell mindig e kis melegség, hisz arra született az ember, hogy szeressen és szeressék. S hogy ne a hóban, csillagokban, ne ünnepi foszlós kalácson, ne díszített fákon, hanem a szívekben legyen karácsony. „
Kedves Katinka! Köszönöm a kedves Latinovics felvételt, még jobban látogatásodat. Most becsengetéskor / is/ gondoltam rád. III/b osztályként viszed tovább a kedves jólismert arcokat? Kívánok Néked is, osztályodnak az elmúlt kettőhöz hasonlóan sikeres tanévet. Üdv. csabailajos
2010elsos wrote on Sep 4, '10, edited on Dec 26, '10
Katinka, köszönöm Kodály Zoltán Esti dalát.... Nekem ez a dal különösen kedves a szívemnek, Édesanyám altatóként énekelte nekem, s még iskolás sem voltam, amikor már kívülről fújtam... Kedves emlékeket idéztél föl vele. :)))
Katinka, köszönöm Kodály Zoltán Esti dalát.... Nekem ez a dal különösen kedves a szívemnek, Édesanyám altatóként énekelte nekem, s még iskolás sem voltam, amikor már kívülről fújtam... Kedves emlékeket idéztél föl vele. :)))
Katinkám Hoffmann Rózsa elhangzott szavai az országos Tanévnyitón mint visszhang csengje n a Te és tanítványaid fülében. Lelket melengető szavak voltak ezek!
Böjte Csaba: Van jövő! [ 2010. augusztus 28., 16:21 ] [10]
„Szaporodjatok, sokasodjatok, hajtsátok uralmatok alá a földet!” Teremtés Könyve 1,22
A Kárpát-medencében, Kelet-Európában a nyolcvanas évek végére, a kommunista ideológiától visszafogott, elzárt emberekben egy hatalmas éhség uralkodott el. Természetes, hogy nem csak a szellemi, lelki nyitottság, őszinteség, szabadság iránti éhség volt az emberekben, hanem a fizikai, anyagi dolgok iránti vágyódás is. Az emberek a televíziókban és más hírforrásokban látott finomságokra, luxuscikkekre elemi erővel vágyódtak. Vágytak a finom, ismeretlen ízek, ételek, italok után. Mindenki reális szükségét érezte a kényelmes, tágas emberhez méltó otthonra, ruházatra, szórakozásra is. Vágyódtak arra, hogy megismerhessék, használhassák az emberiség kutató, kísérletező munkája által megszületett gépeket, eszközöket, utazási lehetőségeket. Mind többen és erősebben vágytak arra, hogy az emberi szellem hihetetlen távlatokat nyitott lehetőségeit, korlátok nélkül bebarangolják. E hatalmas, követelőző éhségnek útjába álló rendszert taposták szét kérlelhetetlenül, a sokféle módon megnevezett 1989-es év végi eseményekben.
Hiszem, hogy minden egyes bennünket mozgató éhséget, szomjúságot a végtelen Isten olt a szívünkbe. Isten vágyaink által vezet, irányít mindannyiunkat. Egy fiatal, a szíve vágyódása, szerelme által vezérelve találhatja meg élete társát, és csakis e belső éhségtől űzve, tiszta part nélküli szerelmük kölcsönösen kimutatott jelei láttán mondhatja ki a plébánosuk: „megkötött házasságotok érvényes, és amit az Isten egybe kötött azt ember ne válassza szét.”
Igen, én hiszem, hogy Isten akarta és most is akarja, hogy szép, kényelmes lakásokban lakjanak a gyermekei, és finom, tápláló ételekkel oltsák éhségüket. Hiszem, hogy az emberiséget a kutató, felfedező munkájában, a teremtés hajnalán, még a bűnbe esés előtti isteni parancsok vezérelik: „Szaporodjatok, sokasodjatok és hajtsátok uralmatok alá a földet!” Hiszem, hogy a jóságos mennyei Atyánk rejtette el a világunkban rejlő lehetőségeket, titkokat olyan szinten, hogy a gyermeke, az ember, úgy ahogy növekszik, lépésről – lépésre felfedezhesse és megismerhesse, majd azokat saját kényelmére, örömére felhasználhassa. Csodálatos, ahogyan vezet bennünket őszinte kíváncsiságunk, éhségünk által a jó Isten. Bennem nincs félelem, szorongás, mikor látom, hogy az emberiség, mint nagyra nőtt gyermek kíváncsian bontogatja a mennyei Atyánk által, hatalmas karácsonyfánk alá rakott ajándékokat. Csodálatos dolgok vannak a szépen becsomagolt ajándékokban, melyeknek kibontásához, megismeréséhez folyamatosan nő fel az emberiség. Szerintem természetes, hogy a kibontott, megismert értékeket az emberiség örömmel ki is próbálja a maga javára. Én hiszem, hogy nem bűn kinyitni a gyermeknek egy könyvet, melyet a szerető, gondos szülő elhelyezett fia kis könyvtárába. Nem bűn kibontani egy-egy csomagot, melyet a szülő ajándékozó szeretettel átad nekünk. Ha Isten azt akarta volna, hogy gyermeke ne ismerje meg titkait, akkor azokat olyan magas polcra rakta volna, melyeket nem ért volna el az Ő drága „szeme fénye”.
Nem tartom rossznak, még kevésbé bűnnek, térségünkben, a kilencvenes évek elején megjelenő, az anyagi dolgok megismerésére, fogyasztására késztető éhséget, mely által oly sok új dolog áramlott be az életünkbe. Örvendek annak, hogy gyermekeimnek finom ételeket tudunk adni, hogy olyan ruhákban járathatom őket, melyben jól érzik magukat és nem fáznak a hideg téli estéken, hogy otthonaikban, kényelem és tisztaság van. Örvendek annak, hogy felhívhatom mobil telefonon a nagyra nőtt gyermekeimet bárhonnan, ahova az életutam vezet. Annak is örvendek, hogy kis laptopomon bármikor megnézhetem, hogy mit kérnek, vagy kínálnak fel családomnak az emberek. Milyen jó, hogy nem csak írásban, hanem akár kis filmek által is a nagyra nőtt családom tagjai üzenhetnek, elmondhatják, hogy mi történt velük, és mi az ami szerintük fontos a nagyvilágban. És milyen jó, hogy éjjel felkelve e kis gépen megfogalmazhatom és rögzíthetem ezeket a gondolatokat is, és az internet által szétröppenthetem a nagyvilágba. Hiszem, hogy mindez az én gondoskodó jóságos Istenem drága ajándéka. Biztos vagyok benne, hogy Ő vezet lépésről-lépésre nagy szeretettel, de hihetetlenül biztos kézzel, ahogyan egy atya vezeti gyermekeit. És úgy gondolom, hogy most a huszonegyedik század elején, Ő bátran tovább akar vezetni bennünket.
Örömmel látok körvonalazódni egy újabb éhség hullámot a szívünkbe! Vágyódunk egy meghittebb, békés világ után. Vágyódunk arra, hogy szorosabban megfogjuk egymás kezét, de arra is, hogy a lelkünk ajtaján kopogtató Istent beengedjük az életünkbe. Határozottan érzek egy őszinte vágyódást az emberek szívében egy sokkal mélyebb, nyitottabb, emberhez méltóbb kapcsolat rendszer után. Vágyódunk arra, hogy megmutathassuk magunkat, hogy megismerjük egymást ,és hogy teremtő Istenünkkel egy asztalhoz ülve elbeszélgessünk. Körvonalazódik egy őszinte lelki igény, egy tiszta éhség, mely magasabb rendű vágyainknak nyit utat. Hiszem, hogy mindannyian egy új korszak, egy nagy erkölcsi, lelki forradalom előtt állunk! Nem megtagadom a múltat, az utolsó húsz évet a maga anyagi javak iránti megkülönböztetett vágyakozásával, egyszerűen úgy érzem, hogy tápláló Istenünk az emberiség asztalára egy újabb, lelkibb, spirituálisabb fogást akar felszolgálni mindannyiunk örömére. Bennem hihetetlen kíváncsiság, remény és bizalom van e újabb „fogás" iránt. Hiszem, hogy nem valaminek a végén, a szárnyalásainkat lezáró plafonnál, korlátoknál topogunk, hanem a végtelenre nyíló, kitárt ajtó előtti beáramló hatalmas fényben, bátortalanul, kábán állunk.
Szeretettel bátorítalak, ne féljetek a holnaptól, az új tanévtől, ne hagyjátok, hogy a mindent beszennyezni akaró gonosz, Isten legszebb ajándékát, a holnapba vetett hitünket elorozza tőlünk. Mindennapi munkánkban ne csupán az évezredek mozgásának fáradt inerciája vigyen előre, ne becsületből játszodjuk végig e „vesztes meccset". Hanem higgyünk a holnapban, higgyünk abban, hogy az emberiség nagy tornájában, a mi generációnk által megvívandó meccset igenis megnyerhetjük. Igen, a magunk kis lépésével előbb vihetjük a társadalmunkat, és egy tisztább, nyugodtabb, verejtékes munkánk által is szépülő világot hagyhatunk a gyermekeinkre. Olyan jó lenne, ha a nosztalgikus elmerülés helyett bátran előre néznénk, és a holnapban keresnénk a bennünket mozgató éhségre a választ. Az idők Ura szelíden vezet, és nem a múltban, hanem a jövőben vár ránk a nekünk szánt csodás ajándékaival. Én nyugodt vagyok, és bátorítlak, hogy szívetek vágyára hallgatva elinduljatok, mert tudom, hogy évmilliárdok óta tartó feltartoztathatatlan utazásunk, a végtelenül szerető Szentháromságos egy Istenünk karjaiba vezet.
"A jó tanító nem saját tudásának gyümölcseit osztja meg a tanítványaival, hanem megmutatja nekik, hogyan arassák le saját gondolataik gyümölcseit.” (Kahlil Gibran)
Ennek a dalnak a kis, magyar közösségben épp akkora sikere lesz, mint Michael Jackson-énak a nagyvilágban, annak idején: mindkettö az összefogás jegyében született. Remélem, a lemezek sok pénzt hoznak a károsultak "eklézsiájába".
A Magyarországot sújtó árvizek hatalmas károkat okoztak az ország egész területén. A károk láttán sokakban megfogalmazódott a tenni akarás vágya. Ez a segítőszándék vezette a magyar művészvilágot ahhoz az összefogáshoz, amelynek eredményeképpen megszülethetett az Összefogás Dala.
katicabog wrote on Aug 12, '10, edited on Aug 13, '10
Tancikámnak, tanévkezdésre, különös tekintettel az utóbbi hetek eseményeire: tanulságul, az egész magyar társadalom számára, amelyböl senki nem hiányozhat !
A legszeretöbb jóakarattal, a szociálisan kivételesen érzékeny: katicabogtól
Katinkám a Skype-on ugyan köszöntöttelek már reggel, de itt is kívánok Neked nagyon boldog születésnapot, szeretetben, egészségben és sikerekben gazdagot.
Katinkám a Skype-on ugyan köszöntöttelek már reggel, de itt is kívánok Neked nagyon boldog születésnapot, szeretetben, egészségben és sikerekben gazdagot.
A másik oldaladon hiábavaló próbálkozás után föladtam gratulációmat, tán itt föltehetö: Ez a TE napod, Katinkám. Köszöntésünk jeléül, fogadd szeretettel:
"Az élményekkel járó benyomások lassanként eltűnnek emlékezetünkből, de nem tűnnek el gyümölcseik. Nem emlékezünk már összes gyermekkori élményünkre, amikor írni és olvasni tanultunk. Nem tudnánk azonban írni és olvasni, ha ezeket az élményeket nem éltük volna át, és ha eredményük képességek formájában nem maradt volna meg." /Rudolf Steiner/
Én édes Katinkám !
